London déli határán van a Purley állomás a London - Brighton vonalon, itt ágazik ki a caterhami és a tatterham corneri vonal. Az állomást 1841 július 12 - én nyitotta meg a London and Brighton Railway (L & BR) Godstone Road néven. 1847 október 1 - én bezárták, a délre lévő Stoat's Nest állomás megnyitásakor. 1855 - ben a caterhami bányák vasúti csatlakozásának építésekor vetődött fel az állomás újranyitásának ötlete. Azonban  a South Eastern Railwayhoz (SER) és a London Brighton and South Coast Railway (LB & SCR) is érintett volt az ügyben, a viták rendezése után  1856 augusztus 5 - én nyitották meg a caterhami leágazást Godstone Road állomás közelében. Három hónappal később Caterham Junction néven újranyitották az állomást, amely 1888 október 1 - től viseli a Purley nevet. 1896 - ban a brigtoni fővonal bővítésekor átépítették az állomást, 1897 - 1901 között a South Eastern  Railway (SER) megépítette a nyugat felé kiágazó szárnyvonalat Chipstead és Tattenham Corner állomások felé.

Londonban csak a peronokról, vagy a vasút feletti hidakról lehet vonatokat fényképezni. A vasúti pályák és környékük teljesen zárt, utca nem vezet mellettük, a vasúti területre belépni tilos. A legtöbb helyen az állomásokon is peronzár van, időközben Purley állomáson is felszerelték. Nekem szerencsém volt, hogy még bemehettem.

Elveszett vágányokkal folytatjuk, ez itt Central Croydon hűlt helye. Mára már csak a támfalak maradtak meg belőle, az állomás helyén a városháza van. 1868 január 1 - én nyitotta meg a London, Brighton and South Coast Railway (LB&SCR) nevű társaság a Croydon East - Central Croydon közötti rövid összekötő vonalat. A mai Croydon East állomásról egy jobb ívvel ágazott ki, és vasúti területen haladva érte a Park Lane - t, amelyet felüljáróval vezettek át a vasút felett. A felüljáró után kezdődőtt a négyvágányos, kétperonos Central Croydon állomás területe. Naponta 12 vonat járt innen London Bridge állomásra, de az utasok körében nem vált népszerűvé az állomás, ezért 1871 december 1 - én bezárták. A város vezetése elérte, hogy 1886 június 1 - én újra felvették a forgalmat. Az üzemeltető London, Brighton and South Coast Railway (LB&SCR) a forgalom növelése érdekében Croydon West állomásig hosszabította volna meg a vonalat. Így mindkét nagy croydoni pályaudvar elérhetővé vált volna a Centralról. Ez a fejlesztés soha nem valósult meg és az újranyitott állomásról sem jártak sokáig a vonatok. 1890 szeptember 1 - én végleg bezárták, az állomás épületét lerombolták és a helyére parkot, városházát és más középületeket emeltek. A Park Lane túloldalán sokkal tovább maradtak a vágányok, egészen a '60 - as évek elejéig raktárak voltak a területen.

East Croydon állomást a London & Brighton Railway (L & BR) 1841 július 12 - én nyitotta meg. London Bridge állomástól jártak erre a vonatok Brighton felé. 1842 - től az állomást közösen használták a London & Brighton Railway (L & BR) és a South Eastern Railway (SER) vonatai. 1846 - ban a London and Croydon Railway (L & CR) és a London and Brighton Railway (L & BR) egyesítésével létrejött a London Brighton and South Coast Railway (LB&SCR) nevezte át East Croydonná, hogy megkülönböztesse a London and Croydon Railway (L & CR) 1839 júniusában megnyitott Croydon állomásától, a mai Croydon Westtől.

A Gatwick Expressz érkezik a repülőtér felől, a háttérben a keleti felüljáró. A főbejárat felé befordított keleti felüljárónak csak egy kijárata van az utcára. Az állomás másik oldalán a 377 123 indul a végpont felé.

Ma East Croydon az egyik legforgalmasabb londoni állomás, közel 80 helyre mennek innen vonatok. A 6 átmenő vágányos állomás harmadik sínes 750 Voltos rendszerrel villamosított. Uckfield felé közlekedő 171 - es sorozatú dízel motorvonatok kivételével, minden menetrendszerinti szerelvény villamos motorvonat. Az állomás két végén felüljárókon lehet megközelíteni a három peront, a nyugati oldalon van a főbejárat. Peronzár természetesen mindkét oldalon van. Még a peronzárak előtt a nyugati oldalon vannak a pénztárak és néhány üzlet. Még most, szombat reggel is elég nagy a zsúfoltság, láthatóan a kényelmesen elviselhető határán ingadozik az utasok száma.

Este voltam még a Paddington pályaudvaron is. Oldalt, valahol itt, egy keskeny lépcsőn kellett lemenni a vonatokhoz. Biztos van rendes bejárat is, de azt rajtam kívül elég sokan még nem találták meg. Ez a második Paddington pályaudvar, Isambard Kingdom Brunel fő műve a vasúti építészetben, Matthew Digby Wyatt építésszel közösen tervezte. A Great Western Railway új állomása 1854 - ben készült el. A pályaudvar homlokzatát Philip Hardwick által tervezett, manzárdos, hangsúlyos tornyokkal szegélyezett szállodaépület zárja le. Ma a szálloda épületében egy bevásárlóközpont is működik. 1863 - ban a Metropolitan Railway, az első metró nyugati végállomása is  Paddingtonnál  épült meg.  Szóval sok érdekesség lenne itt is, de már fáradt voltam az egésznapos városnézéstől, meg London sem egy túl vidám hely. Így negyed óra után leléptem. Amikor visszaértem a Blitzhez, akkor hallottam, hogy valaki állítólag orosz akcentussal ordított egy ablakból, hogy álljunk arrébb, mert különben elvontatják a Blitzet. Akkor lett elegem Londonmból.

Linkek:

http://www.subbrit.org.uk/sb-sites/stations/c/central_croydon/index.shtml

Buszok: 

 Garázs a Brighton Roadon.

Elől B9TL alvázra épített Wright Eclipse Gemini, hátul egy Plaxton President

Három Arriva busz: a Volvo B7TL alvázra épített Alexander ALX400 a 250 - es, Volvo B9TL alvázra épített Wright Eclipse Geminik a 403 és a 264 - es és egy Metrobus üzemeltetőjű Scania N94UD OmniDekka a 405 - ös járaton Crydon köpontjában. Az Arriva Alexander ALX400 típusú buszai mind Volvo alvázasok.

Az Arriva Alexander Dennis Enviro400 (LJ08 CYO) és (W381 VGJ) Alexander ALX400 autóbusza South Crydonban. Közben elindultam visszafelé és megkezdődött az egész napos bolyongás Londonban. Egyébként nagyon fárasztó vezetni Londonban, szerintem az utak tele vannak forgalomtechnikai hibákkal. A járdaszigetek belelógnak a sávokba, az azonos irányú sávok között a felfestés pont a kanyarokban szűnik meg, a többsávos körforgalmak olyan szűkek, hogy a belső sávban az autók gyakran a tükör holtterében vannak, és nekik van elsőbbségük. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az angol átlagtól eltérően Londonban egyáltalán nem vezetnek jól az emberek, akkor nincs is miért csodálkozni a torlódásokon. Rendes tervezéssel dugódíj nélkül sem lenne fennakadás a forgalomban, így viszont dugódíjjal is előfordul és ez egy nyári szombat volt, amikor kisebb a forgalom, mint az év többi részében. Amikor gyalog mentünk, akkor meg jól eltévedtünk.

Legközelebb a dombon, a Crystal Palace rádióantenna közelében álltunk meg. Ez a hely látszik is  Croydonból. A London Central két Volvo B7TL alvázas busza valószínű a Westwood Hillen, egy Wright Eclipse Gemini (LX06 EBD) és egy Plaxton President (PJ53 NKD) járt. Ez egy viszonylag elfogadhatóbb, nyugodtabb környék volt. Aztán Greenwichen át és az alagúton eljutottunk a régi dokkok területére, ahol ma üzleti negyed van.

Az LX53 JYF, egy Dennis Trident 2 alvázra épített Alexander ALX400 a DLR Blackwall megállójából fényképezve. A busz a Selkent tulajdona, ez a cég dél-Londonban szolgáltat és Mercedes Citaro G buszok is vannak a flottájában.

A 277 - es járaton az LX04 FYE Dennis Trident 2 alvázra épített Alexander ALX400. Az East London busza a Trafalgar Wayen.

A Preston Road felnyitató hídján halad át (LN51 DWM) Dennis Dart SLF Marshall Capital tipusú busz a First London D6 - os járatán.

Alexander Dennis Enviro200Dart (VX72 MVX) East London által üzemeltett D3 járaton.

Ez már a Canary Wharf központja. Az első képen egy Plaxton President a First üzemeltetésű D7, mögötte egy Arrivás Alexander Dennis Enviro400 a 135 - ös járaton, a másodikon az East London vállalat Dennis Trident 2 alvázas Alexander ALX400 tipusú busza (LX03 BBV) a 277 - es járaton. Ismét a D7 - en járó Plaxton President (LK51 UYS) a harmadik képen, végül  egy Alexander Dennis Enviro200Dart (V170 MVX) az East London D3 járatán. Aztán voltunk még sokfelé, de nem nagyon érte meg megállni. Mindenhol ugyanaz a látvány fogadott: patkányfészek házak és bevándorlók. A Tesconál megálltunk, az egész Tescoban sehol se volt rajtunk kívül fehér ember. Még este megnéztük a parlamentet és környékét, az rendben volt nagyjából, de célszerűnek látszott egy észak-londoni kitérő után lelépni innen.

Vasárnap reggeli kép a buszgarázsról, a Green Lanes - Regent Ave sarkán, London északi részén. 

Az Arriva (LJ51 DFX) Wright Eclipse Geminije a Green Lanesen áll a lámpánál, a North Circular Road kereszteződésében. Jó messze van ide a végállomása a London Bridge. Ez az utolsó kép Londonból, aztán indultunk tovább, ennyi elég is volt egy jó ideig. Még megálltunk London szélén, egy kórháznál, ez is jó hely volt. Itt van egy buszvégállomás, de itt nem fényképeztem, mert a gépkocsivezetők bent ültek a buszokban. Sajnos Londonban csak néhány kiemelt központban és a legkülsőbb városrészekben vannak rendezett körülmények, általában szemetes, rendezetlen, koszos, elhanyagolt, elavult és egy iszlám fundamentalizmussal fertőzött zanzibári piacra hasonlít. Szóval ide nem érdemes jönni, az angol vidék sokkal jobb, például a következő város: Maidstone.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.