2003 július 8 - án pénteken Szegeden át lementem Szabadkára és még aznap vissza. A postavonattal mentem le, ez éjjel 1 órakor indul a Keleti pályaudvarról. Elég tiszta volt, még víz is volt a WC - ben, a Budapest körüli kerengés után símán vette a Vecsés - Üllõ közötti akadályokat is, aztán megállt Cegléden, Nagykörösön, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, ekkor hajnalodott. A vonat 4 óra 35 - kor megérkezett Szegedre. 6 óra 30 - kor indul a vonat Szabadkára, így Szegeden nem volt sok idõm, de azért megnéztem az új Dugonics teret. Szeged korán kelõ város, sok ember és sok villamos jár hajnalban is, autók meg egyébként sem nagyon, ezért a város ilyenkor a legszebb arcát mutatja. A sétálóutca elején egy City Press nevû boltban 5 - kor nyitnak, itt vettem egy 36 - os Fuji 200 -as filmet, a többi kép Fortecolor 200 filmre készült. Ennyi film késõbb kevésnek bizonyult, ezért  nem fényképeztem GM és ALCO mozdonyokat. A nemzetközi pénztár 6 órakor nyit, ekkor 3 utas várakozott, egy szerb nõ, én, és egy potenciális utas, aki csak kérdezõsködni ment oda korán reggel. A Szeged - Szabadka menettérti jegy 1100 forintba kerül, és 3 napig érvényes. A határellenõrzés nem komoly, a csempészés viszont komolynak tûnik a Szabadka - Szeged relációban.
    
 A szabadkai vonat egy szentesi Bzmotból és egy Bzx - bõl állt. a Bzx - et 2000 - ben újították fel Szolnokon, legalább azóta nem is takarították. A Bzmot - ot 2001 - ben újították fel, az kevésbé volt koszos, és utasok is voltak. A vonat Szeged - rendezõ után rákanyarodik a régi Nagyvárad - Szabadka vasútra, egy 1942 - ben épített összekötõvágányon. Szeged és Szabadka között 1971 és 1988 között nem közlekedtek személyvonatok. Még Szeged határában a pálya baloldalán van a kisvasút volt megállója, aztán egy híd, amely alatt a kisvasút ment át. A nyomvonal egész jól látszik a vonatból. Aztán átmegyünk az út felüljárója alatt. Nem tudom miért építettek ide felüljárót, a tranzit teherforgalom döntõ többsége a Kiskunhalas - Kiskunfélegyháza vonalon haladt, ma pedig összesen 4 vonat jár erre. Röszke állomás több száz méter hosszú 4 vágányos állomás, itt van a magyar útlevél és vámvizsgálat. Amikor átértünk a határon a Bz lelassított, de még így majdnem lesett a sínrõl, olyan volt mintha itt 1 m. hosszú sínszálakból illesztett pálya lenne.

A határ túloldalán, de még Horgos elött van egy elhagyott állomás. A horgosi állomáson van a jugoszláv útlevél és vámvizsgálat. Közben volt idõ megnézni a pályát, kb. 4,5 m. hosszú sínek, illesztéses sínkötések, a talpfák már alig látszanak. Az állomásról iparvágány vezet egy kis gyárba, ezt legfeljebb idényjelleggel használhatják. Horgosról vezet a vasút Magyarkanizsa felé is. Horgos után egyre több utas szállt fel. Szabadkáig majdnem elértük a 100 % - os kihasználtságot. A pálya aztán sokkal jobb, Horgos elõttig jutottak a felújítással. A vonat keresztülmegy Szabadka - rendezõn, és megáll a pályaudvaron. Itt az alacsony és keskeny peront szokás építeni, pedig Szabadkán jelentõs az utasforgalom. Az állomás északi oldalán van egy felüljáró, innen a látszik a budapesti és a zombori vonal elágazása. Mindkettõ villamosított, de a 2 zombori vágányú.  
 

képek

A felüljárótól balra egy üres telken találtam ezt a fordítókorongot. Már régóta nem használhatják,  korong alján összegyûlik a víz. A sínek itt 1939 - es Ózdon hengerelt sínek. A szabadkai állomást 1942 - ben felújították, akkor építhették ezt is. Az egyik képen látszik a felüljáró, és a fordítókorong  tengelye is. A kezelõfülke is megvan.  
 
 
képek


A felüljáró másik oldalán rég nem használt iparvágányok árválkodnak, a baloldali vágány a képen is távolabbi látható kapuhoz megy. Ezt a képet egy autókereskedés bejáratából készítettem. Az állomás keleti oldalán az utcáról belátni a fûtõházba. Itt sok leállított 812 motorkocsi van, nincs hozzájuk alkatrész. Ezeket a motorkocsikat között gyártották Németországban, legalábbis az elsõ 10 darabot. A kerítésen túl állnak a 761 - esek. A képen a kerítés alja is látható, de itt szerencsére be lehetett nézni. Ezután következik a parajos, egy 665 - ös és egy 642 - es mozdonnyal, aztán teherkocsik állnak több sorban. Mindenféle vagon van itt, köztük egészen új 3 tengelyes autószállítók is, de vannak jó állapotú tartálykocsik, hosszú fedett tehervagonok, önürítõs kocsik, põrekocsik, köztük újabb tipusok is.

A parajos végén van a víztorony, az állomás keleti oldala mellett vezetõ útról fényképezve, szép kilátás lehet a felsõ ablakokból. A víztorony után nem sokkal egy útkeresztezõdés van, itt jobb felé van egy aluljáró. Az aluljárótól délre van a rendezõ, északra az állomás. Akik az állomásra mennek, azok itt vágnak át a vágányokon. A rendezõre nehezebb benézni, de elég nagy forgalom van, gyakran tolatnak. Az aluljáró utáni kis utca az állomás elötti térre vezet. Az 1. vágány mellett hátra lehet menni a fûtõházhoz, de csak akkor ha éppen nem érkezik Magyarországról vonat.

... ami ebben az esetben nem olyan rossz, hiszen a folyón innen olyan országok vannak, mint például Paraguay. Jiri Hanzelka és Miroslav Zikmund mérnökök 1947 - 1950 között Prágából utaztak Prágába egy Tátra 87 - el Afrikán és latin Amerikán keresztül. 1948 - ban jártak Argentínában. Több könyvet is írtak utazásukról, az egyik címe "A folyón túl van Argentína". A most kezdődő sorozatban néhány idézet mellett mai képeket teszek fel, azokról a helyekről, ahol megfordultak.

A könyv itt kezdődik, a Boissevain hajón.

 Itt lent, a második osztályon két lengyel család utazik. Egy asszony naphosszat síró, nyöszörgő, beteg pólyásgyerekkel. A kicsi Arusha közelében, Tanganyikában született a lengyel gyűjtőtáborban. Szülei Hitler elől menekültek és a háború alatt Kelet - Afrikában leltek menedékre. A férfiak angol repülőgépekről dobálták Berlinre a légibombákat, vagy pedig angol hajókon német torpedók sűllyesztették őket a tengerbe, az asszonyok meg ezalatt türelmesen számlálgatták a napokat, és várták a háború végét. Mostanában már kellemetlen idegenekké váltak az angolok szemében és mivel hazájukba sem kívánnak visszatérni, Argentínát választották ki számukra. Dar es Salamba szállították őket, és megváltották a jegyüket Amerikába. A lengyelek tehát Amerikába utaznak, zsebkedőjük csücskében néhány pesót szorongatva, amiket megtakarított shillingekért váltottak. Éhesen ülenek le az ebédhez, és közönyösen kelnek fel az asztal mellől. egyre megy nekik, hogy tizenkét nap vagy egy év múlva érnek-e révbe, vagy hogy egyáltalán odaérkeznek-e.

A dél-afrikai hölgyek fönn a felső fedélzeten azon tanakodnak, hány pár cipőt hozzanak haza luxuskörútjukról.

Szegény lengyelek, nagy hülyeséget csináltak, hogy nem mentek haza. Jobb egy lengyel kommunista diktatúra, mint egy argentín nem kommunista. De még így is jobban jártak, mint a dél-afrikai hölgyek közül azok, akik még legalább 50 évig éltek, vagy ma is élnek.

Vándorunknak, - aki órák hosszat tartó kimerítő menetelés után végre kilyukadna a város nyugati peremén -, 11600 és 11700 közti házszámok ötlenének a szemébe. És nem győzne csodálkozni azon, hogy a Rivadavia itt, a város peremén kétszer olyan széles, mint kiindulópontján a város szívében, meg hogy ötsínpáros vasúti pálya is csatlakozott hozzá, és hogy a tizenhatodik kilométernél a Rivadavia a városkapukon túlra menekül ki. Itt végződik a Capital Federal területe, és innen kezdve már Buenos Aires tartomány hatóságai gyakorolják hatalmukat. A Rivadavia fölött, a várost hatalmas patkóként övező Avenida General Paz betonszalagjain ezerszámra száguld a rengeteg autó és motorkerékpár. Erre a korszerű, felül - és aluljárós kereszteződésekkel épített autókörútra lassújárású járműnek tilos rátérnie, és sehol sem szabad megállani rajta. A közelfekvő Liniers vasútállomáson ötpercenként áll meg a külvárosi gyorsvonat, amelynek egyik végállomása a föld mélyén, a Plaza Once alatt, a másik meg Moreno villái között van. Az állomás mellett, egy bő bombachós gaucho petróleumlámpást gyújt a cukorkát és Coca-Colát árusító bódéja előtt, miközben a munkájukból hazatérők ezreivel zsúfolt gyorsvonatok száguldanak át az állomáson. Egy sárgálló gyümölcsű citromfa terpeszkedik az agyagfazekek és tányérhalmok fölött; karcsú törzse ingatlanforgalmi hirdetőoszlopul szolgál:" Ha el akarja adni telkét vagy házát, forduljon bizalommal hozzám." Alatta egy nyíl a petróleumlámpásos gaucho irányában. A portenok szeretik az adásvételt, élni kell az alkalommal.

Igen, Buenos Aires világrekorder. De nem az Avenida Nueve de Julio szélességével tarja, hanem a Rivadaviának, a város húszkilométeres gerincének hosszával.

A szórakozni vágyó és izgalmakat kedvelő bairesiak azonban legszivesebben moziba járnak. Vasárnaponként 600000 néző tölti meg a nézőtereket. Noha Argentínának fejlett filmipara van, és filmjei előtt nyitva áll az ajtó Közép- és Dél-Amerika valamennyi spanyolul beszélő országába, avetítésre kerülő filmek hatvan százaléka mégis észak-amerikai eredetű. Detektívfilmek, bűnügyi történetek, gyilkossági históriák, revüjelenetek. De az argentínai filmek derekasan lépést tartanak velük. Argentínába érkezésünk első hetében a következő hazai filmek kerültek bemutatásra: Bűnös ájtatosság, A gyűlölet gátja, A sárgalelkű, Hóbortos szerelem, A véres kéz, Savanyú mézeshetek.

De már a konzervgyárban járunk. Azt várjuk, hogy gépek fogadnak, amelyekbe egyik oldalon főtt húst, ónozott bádogot meg kész címkét dobnak bele, a másikon pedig kész csillogó konzervek ugrálnak ki, és egyenes a ládákba sorakoznak. Ehelyett nyílt katlanokban rotyog a hús, amelyet kézzel aprítanak, és kézzel raknak a futószallagra. E mellett munkások sorakoznak. Ezek primitív mérlegeken mérik az adagokat, kézzel tömik a bádogdobozokba, a kikandikáló, engedetlen darabokat az újjukkal gyömöszölik bele. Kézzel ragasztják fel a cimkét is a sterilizáló dobból kikerülő kész konzervekre, s kézzel rakják a ládákba. Tisztaságtól ragyogó, fehércsempés falaknak nyoma sincs sehol. Szemcsés betonpadló, kopott, korhadó deszkák, vérfoltos falak, csaknem széthulló gépek. Valószínűleg ezzel függ össze, hogy fényképezőgépeinknek a ruhatárban kellett maradniuk.

- De még ez sem minden,- jegyzik meg honfitársaink, mikor kívül kerülünk a Swift hűtőüzem kapuján. - Nézzék, milyen barakkokban lakunk mi itt, a vágóhidak és a város szennyvizét levezető nyilt csatornák mellett. Sovány keresetünkből még a munkaköpenyt, a késeket és a fenőacélt is magunknak kell megvásárolnunk...

Nahát ezek a csehek is ha otthon maradnak mennyivel jobban jártak volna. Legfeljebb nem lehet kapni se köpenyt, se kést, se fenőacélt néha, amikor meg igen, akkor sorba kell állni érte. De legalább más szinten lehettek volna elégedetlenek.

Buenos Aires legszélesebb sugárútján

Casa Rosada, az argentinai elnöki palota

Plaza de Mayo

 A parlament

 A Boca

A déli félteke legnagyobb városának szíve

Tigre.

A Kavanagh felhőkarcoló

Az Újvilág felfedezőjének emlékműve

La Plata. Itt volt a Swift vágóhíd.

van nekem egy nagyikam. o mar regen elt, de nagyon jo fej. egyszer peldaul megevett egy ulto helyeben egy tejfolt. de nagyon jol tud fozni is. nemzetkozi hiru peldaul a palacsintaja. egyszer, amint ezeket a hires pallereket sutotte, egyszer csak BUDOS lett. hogy mitol es miert, azota se tudni. utana azert megettuk az osszes pallert, kiveve EGYET. az azota is ott BUZLIK. nagyi erre szellemesen megjegyezte:

- Nostradamus.

hat, ilyen az en nagyikam. idos, megis alkalmazkodik a jelenhez. nagyon jo fej, es buszke vagyok ra, hogy o a legjobb baratom.

errol egy tortenet jut eszembe a nagyimrol. nagyi egyszer eppen galagonyat szedett, hogy pallert suthessen belole. igen am de egy MEDVE is ugyanezt szerette volna. egyszer csak felrobbant a nagyi mellett ez a medve. azota van budos a nagyi korul.

nagyi ezutan hazament es LEZUZOTT harom pallert. az egyik tejfolos lett, a masik nagy, a harmadik meg tejfolos. utana hazamentek.

hat, ez az en nagyim diohejban. ugye, mekkora arc?

nem. ez EGESZ mashogy van. de ehhez el kell, hogy meseljek egy ujabb tortenetet. szoval, tortent, hogy epp a nagyival tizoraiztunk. gaykran nyomunk ilyen kozos tizoraizasokat, mert jo spanok vagyunk naggyerrel. szoval, ahogy igy epitjuk az arcunkba a pallereket, nagyi megszolal. akik szeretik a pontossagot, azoknak elarulom, hogy ez a megszolalas gyakorlatilag egy oruletes nagysagu PUZASBAN merult ki.

utana elkezdtunk etkezni. nagyi megevett NEGY pallert. en kettot. utana nagyi hazament. ekkor en megettem gyorsan a maradekot, nehogy neki is maradjon. igen am, de elszamitottam magam: az osszed paller TAJ-BUDOS volt, de annyira buzlott, mint a pocegodor. nagyi meg otthon megrokkant. azota is csak pallert eszunk.

hat, ilyen allat franko dolgok tortennek a mi kis parosunkkal. nagyon dzsanazom a nagyit!

2001 - ben volt melegfelvonulás Belgrádban. Azóta sem és természetesen korábban sem volt ilyen. Szerintem még tök értelmetlen is. Az emberek, mint látjuk, nem lesznek elfogadóbbak. Viszont ha például engedélyeznék a melegek házasságát, csak az derülne ki, hogy ők is hamarabb válnának el, mint, hogy visszafizetnék az esküvőre felvett hiteleket.

Na, remek. Azt nem is írta oda, hogy megyünk az első nukleáris robbantás színhelyére is.

Üzenet küldője:

Címzett(ek):

Téma: Mazsola és Tádé II

Feladás dátuma: július 3., 17:36

Üzenet szövege

Én a Kopasz Ember vagyok, de a Holop nevéről írok.

/pages/user/userdata.jsp?userID=8690265

Tavaly Berlinben voltunk, de akkor nem akartál velünk jönni, de úgy volt, hogy Párkányban veszünk fel és onnan megyünk Berlinbe, ami a Birodalom Fővárosa.
Azóta már voltunk Szőgyénben is, megnéztük a sulidat is. Voltunk a tónál is, rámentünk a vízre, de be volt fagyva, a többiek korcsolyáztak, a Kopasz Ember megrémüt és kifutott a partra.

Szóval arra gondoltunk, hogy idén nyáron tényleg eljöhetnél velünk, most nagyobb és szebb nyaralást tervezünk. Július 10-én indulunk Esztergomból, de Téged Párkányban is fel tudunk venni, de Szőnyénbe is bemegyünk, ha kell.

NYUGAT-EURÓPAI KÖRUTAZÁS-ra a Kopasz ember is jön, de van még szabad hely az autóban!!! Az utiterv: Esztergom - Szőgyén - Bécs - Franfurt am Main - Párizs - London - Brüsszel - Amszterdam - Köln - Hamburg - Drezda - Prága - Pozsony - Szőgyén - Esztergom - Budapest.

Most már nem jön a Csekonics, mert elvonón van, szóval lesz helyed szép kényelmesen.

Üdv:
+ Holop Pé